ÚJPESTI HALADÁS F.C. hivatalos oldala

„NAGY ARCOK” rovatunkban
Beszélgetés az Újpesti Haladás FC saját nevelésű U18 - as játékosával:
IVANCSÓ DÁVIDDAL
alias
„HENRYVEL”

Tranzit Portugália - (Budapest) - Anglia, avagy van futball és vannak jó játékosok a kis nevelő egyesületekben is!
Pomáz 2002/2003–as bajnokság téli felkészülési szezon.
7-8 éves korosztálynak rendeztek teremtornát. A zsűri asztalnál ülök, Fitz Jánossal, aki a BLSZ képviseletében segédkezik a torna lebonyolításában. A csapatunk is érdekelt, az akkori legkisebb korosztályunkat neveztük be, ez életük első hivatalos megmérettetése.

Az edzők Almási Gábor és Zeke Ákos. A torna a vége felé járt. Sok mérkőzésen vagyunk túl. Egyre forróbb a hangulat. A BVSC csapatával játszik korosztályos csapatunk. A BVSC eddig csak győzött ez idáig minden mérkőzésen, a Mieink szerényebb teljesítményt mutattak. Csapatunk ezúttal is védekezik főleg, de nagyon lelkesek a srácok. Csapatunkban játszott két kis „Manó”.

Ők nem magasságukkal, hanem talpraesettségükkel, bátorságukkal, fürgeségükkel, ügyességükkel és nem utolsó sorban játékosságukkal emelkedtek a mezőny fölé. Az egyik Királyfai Rajmund, a másik Ivancsó Dávid volt. Rajmund évekig a Hali csapatában rúgta a bőrt, majd átigazolt a REAC-hoz, ahol azóta is csapattag. A másik kis „manó”, Ivancsó Dávid. 17 éves koráig csapatunkat erősítette, majd kiváló hozzáállásának köszönhetően belekóstolhatott a nyugat-európai futball kultúrába. Az első saját nevelésű játékos, aki a Blaha Lujza utcából ilyen messzire eljutott. Három hónapi kint tartózkodása után most itthon van, de útban tovább, vissza nyugatra, ha minden igaz a futball őshazájába, Angliába, az országos válogatottól kapott meghívóval a zsebében. Most, 2012. november közepén ezzel a fiatalemberrel, ifjú reménységünkkel beszélgetek.

TGY: Rendhagyónak nevezhetjük talán a beszélgetésünket, mert ezúttal nem a kezdetektől megyünk napjainkig, hanem önző módon az érdekel a legjobban, hogy mi van veled?! Elment három hónappal ezelőtt egy fiatal srác, akiről tudtuk, hogy szeretne egyszer profi futballista lenni, és ezért el is követett mindent, most itt Vagy, és „megEmberesedtél”.

Dávid: ????

TGY: Lehet, hogy csak én akarom beléd beszélni, hogy focista szeretnél lenni, lehet, hogy inkább kosaras? (Próbálom oldani Dávid megilletődöttségét.)

Dávid (mosoly az arcán): ...Igen, kosaras, már csak a magasságomnál fogva is.

TGY: (Miközben jót nevetünk, folytatjuk a kissé nehézkesen induló beszélgetésünket.) Eltelt három hónap, mesélj a kint szerzett élményeidről. Mi történt Veled?

Dávid: Voltam kint Rio Maiorban. Itt van, Portugália egyik leghíresebb futball akadémiája.

Decemberig felvételt nyertem ösztöndíjasként. Nagyon nagy öröm volt számomra, hogy sikerült a játékommal az egyhetes próbajátékom során meggyőzni az ottani vezetőket az alkalmasságomról. Örültek a családomban is, és úgy érzem, a csapattársak és barátok, valamint a Halis edzők is nagyon örültek és büszkék voltak rám. Éreztem, hogy Mindenki támogat, és szurkol nekem. Irigységet nem éreztem, nagyon örültem, hogy ekkora lelki támogatást kaptam. Augusztusban kiutaztam, és megkezdtem a portugáliai felkészülésemet. Az első pár hétben nagyon nagy lépésnek tartottam, hogy egy kis egyesületből egy srác Portugáliában folytathatja labdarúgó pályafutását. Voltak új feladatok, kóstolgattam a számomra új, akadémiai miliőt. De aztán sikerült felvennem a ritmust, egyre jobban ment a játék is. Portóban edzőtáboroztunk, amikor sajnos jött egy fogfájásom, mely akadályozott a felkészülésben, ekkor kicsit rosszabbul ment a játék, pedig régi Hali posztomon játszottam. Center voltam. Négy napig voltunk Portóban, ebből három napig fogfájás gyötört. A fogfájás elmúltával egy újabb hét kellett, hogy visszarázódjak, újra a régi legyek. Ekkor már hihetetlen jól ment a játék. Egyre jobban éreztem magam, dicsérték játékomat, sikerült a beilleszkedés, egyre jobban éreztem, hogy befogadtak a csapattársak is. A két hónap alatt- mivel ott később kezdődik a bajnokság- próbálgattak minket szinte mindenféle poszton. Rengeteg edzőmérkőzést játszottunk. Voltam szélső ( a Haliban Tibi bánál az ifiben szélső voltam ), voltam center ( a Haliban Laci bánál ezen a poszton voltam ), és egyszer irányítót is játszottam ( ez is voltam Ákos bánál a felnőtt csapatban). Mind a három poszton nagyon jól ment a játék. Meccsről meccsre változott a kezdő csapat, mindenhol kipróbáltak Mindenkit. Október közepén haza utazhattam pár napra. Nagyon jó volt feltöltődni, mert azért a család nagyon hiányzott. Anya az egész életét alárendelte az én futball imádatomnak.

Mamámra és a család többi tagjára is mindig számíthattam. Október 11-én visszautaztam, folytattam kinti felkészülésemet. Nagyon jól ment a játék ezek után is. Sajnos csak edzőmérkőzéseken tudtunk játszani, mert a több nációból érkező játékosok papírjaival - köztük az enyémmel is- valami formai hiányosság volt. Ezt intézték a szövetségeken keresztül a portugálok. Játszottunk így is azért szerda – szombat edzőmeccseket.

Kisebb- nagyobb csapatok ellen. A nagyobbak közül példaként néhány: Portó, vagy a Benfica U19-es csapata.

TGY: A nevek jók, de ezeknek a nagymúltú csapatoknak milyen erősségű a korosztályos utánpótlás csapata?

Dávid: Nagyon jó, nagyon erős csapatok. A Benficában játszott hét korosztályos válogatott srác, akik 94-es születésűek voltak. A Benficától 3-2 arányú vereséget szenvedtünk, míg a Portóval 2-2-es eldöntetlen mérkőzést játszottunk. A RIO ALVE ellen nyertünk 3-1 arányban. Teltek a napok, úgy éreztem nagyon jól ment a játék. Jött a november. A magyar, országos korosztályos válogatottból kaptam meghívót. Majd egyik nap behívott az edző az irodájába, és közölte lejárt a szerződésem, és nem hosszabbítják azt meg.

TGY: Tudsz- e valamit a miértről, kellett –e még ekkor valakinek haza menni az akadémiáról?

Dávid: Nem indokolták meg, csak a tényt közölték. Az egész úgy lett volna, hogy decemberben közlik mindenkivel, hogy kikkel hosszabbítják meg a szerződéseket. Tudtommal, a többiekkel csak decemberben közlik mind ezt. Ez az egy iránt van bennem egy hatalmas kérdőjel, hiszen az okot a mai napig nem tudom. Indoklás nem volt csak tényközlés. De megpróbálom a jó oldalát nézni. Ha már így alakult, jobb, hogy már most tudom, így több időm van felkészülni a holnapra és átgondolni a továbbiakat. A managerem azt mondta, tartsam magam edzésben.

TGY: A managered sem jutott semmilyen információhoz veled kapcsolatban?

Dávid: Ő se. Sőt, kedden volt egy edzőmérkőzésünk. Hétfőn közölte az edző, hogy sok játéklehetőségem lesz másnap.

TGY: Mennyi lett az a sok játéklehetőség?

Dávid: Egy félidő. Úgy érzem, jól ment a játék. Mégis ez lett a vége. Manageremmel megbeszéltük, ez van. Most már csak előre kell nézni. Decemberben megyek Angliába próbajátékra, előtte a Magyar Válogatott korosztályos válogatottjának edzésére.

TGY: Portugál csapattársaiddal tartod azóta a kapcsolatot?

Dávid: Igen természetesen.

TGY: Onnan, ezzel kapcsolatosan nem szivárog semmilyen információ tőlük?

Dávid: Semmi. Jó érzés, hogy folyamatosan mondják, hogy hiányzom. Sok új barátom lett.

TGY: Angolul társalogtok?

Dávid: Igen.

TGY: Az edzőkkel is angolul folyt az eszmecsere?

Dávid: Igen. Négy angol óránk volt. Én jelenleg is magántanuló vagyok. Minden kedden és csütörtökön volt angol óránk. Sok ragadt rám. Természetesen nem a nulláról indultam, mikor kiérkeztem az akadémiára, hiszen itthon is angolul tanultam az itteni iskolában. A spanyol társaimmal is angolul csevegtünk. Nagyon sokat fejlődött az idegen nyelvismeretem és kiejtésem. Az angolul való kommunikációm. Társaim mondták is, hogy tartsuk a kapcsolatot. Az ottani csapattársaim közül csak ketten voltunk Arsenal szurkolók. Ment is a „vérszívás”.

TGY: A „vérszívás” néha kell is, egy csapaton belül ez a természetes.

Dávid: Ez így van. Most már megy ez angolul is!

TGY: Mondtad a szerda - szombat mérkőzés hullámot. Ez folyamatos volt?

Dávid: Ha erősebb csapattal játszottunk például hétvégén, akkor utána hétköznap nem volt edzőmérkőzés a regenerálódás miatt.

TGY: Az akadémiának angol a tulajdonosa? Milyen nemzetiségűek voltak az edzők?

Dávid: A tulajdonos portugál. A vezető edzőnk PAUL SIMPSON. ( WOLWERHAMPTON, MANCHESTER CITY, ahol korábban játékos volt). Ezenkívül vannak az akadémiának mentorai, akik Angliából figyelik, és irányítják a felkészülésünket. Mentor, például SHAUN WRIGHT- PHILLIPS ( MANCHESTER CITY játékos). Voltak még többen is, de őket nem ismerem.

TGY: Távirányítás?

Dávid: A mentorok Angliában vannak, onnan figyelnek és irányítanak. Mindent felvesznek videóra. Szinte minden mozdulatunkat. Már az iskolában is figyelnek. Felvették mit rosszalkodunk. Minden mozdulatunkat rögzítették, nyitott könyv vagyunk számunkra.

TGY: Ha mész Angliába próbajátékra, lehet, hogy nem is leszel az ottani managereknek, edzőknek ezek miatt ismeretlen.

Dávid: A HITCHIN TOWN FC negyedosztályú csapatnál rendeznek különböző korosztályoknak december elején próbajátékot, játékosmustrát. Mérkőzéseket rendeznek, ott próbálom ki magam. A lelátókon Premier ligás - Championship ligás managerek és edzők foglalnak helyet, és vadásznak majd új tehetségekre. Az első osztálytól a negyed osztályig képviseltetik magukat a játékosmegfigyelők.

TGY: Akkor akár szeretett csapatodhoz is kerülhetnél?!

Dávid: Igen, akár az Arsenálhoz is.

TGY: Portugáliához visszatérve, volt-e ott rivalizálás és ott ez miben teljesedett ki? Nem véletlenül kérdezem, hiszen úgy gondolom, annak idején a rivalizálás szót másként értelmezték az MTK AKADÉMIÁJÁN, mint amilyen a szó valós jelentése egy futballcsapaton belül.

DÁVID: Kint, szóban nem éreztetik egymással a játékosok a rivalizálást. Ugratás, szórakozás megy, de a rivalizálás csak edzéseken a feladatok minél jobb végrehajtásában van. Mindenki a saját játékával akarja meggyőzni az edzőket a csapatba kerülésért, és egy percig sem felejti el senki sem, hogy csapatjáték a futball.

TGY: Lehet mondani, hogy a nyugati világ valóban más közeg?

Dávid: Egészen más.

TGY: Ezt azért rossz hallani, mert megint bebizonyosodik, hogy Mi magyarok erős fogalomzavarban vagyunk. Nem csak a futballunkkal vagyunk lemaradva, vagy talán ezért vagyunk a futballunkkal is lemaradva a világtól. Az edzések intenzitásáról, feladatokról, ha néhány szóval mesélnél!

Dávid: Már említettem, hogy voltak új feladatok, melyeket itthon nem csináltunk.

TGY: Ezek technikai vagy inkább taktikai feladatok voltak?

Dávid: Inkább taktikai feladatok voltak, számomra új gyakorlatok. Sokkal gyorsabb a ritmus kint, de egy-két hét alatt meg lehet szokni. Kint minden játékos nagyon akar. Itthon, Magyarországon inkább sajnos csak egy-két ember akar.

TGY: Igen, ezt én is így látom. Ez állandó probléma számomra is. Én is abból indulok ki, ha versenyszerűen jár valaki sportolni, jelen esetünkben futballozni, akkor a minimum elvárás vele szemben, hogy hajtson az edzéseken és a mérkőzéseken. Sajnos a magyar játékosok nagy többsége inkább elvan a langyos vízben.

Dávid: Mondhatni így is. Kint van húsz játékos és mindenki akar.

Így sokkal jobb edzeni, így már a játékosok is generálják az intenzitást. A játékosok mentalitása is más. Itthon inkább az edzők akarják, hogy a játékosok jobb és jobbak legyenek. Ez így van például a Halinál is. A játékosok közül meg csak 2-3 játékos az, aki az edzéseken és a mérkőzéseken is odateszi magát. Kint a játékosok is partnerek a munkában. Tudják, hogy a sikeres pályafutáshoz nagyon sokat kell dolgozni. Itthon meg inkább mindenki csak sikeres akar lenni, a lehető legkevesebb melóval. Mindig azt mondom, ha az ember nagyon akar valamit elérni, akkor előbb-utóbb visszakapja az élettől. Ha tesz valamit ezért, az meg is lesz.

Következő oldal

visszalép...

ÚJPESTI HALADÁS F.C. hivatalos oldala

A fotókat egyben is megtekintheti, kérjük kattintson a képre

		magyar \| english

HÍREK Archívum TABELLA KLUB NAGY ARCok Klubtõrténet Vezetőség Pályánk Pályabeosztás Mérkőzésrend Edzésrend CSAPAT Játékosok PROGRAMOK AJÁNDÉKBOLT GALÉRIA Csapatképek Események Mozgóképek LETÖLTÉSEK Háttérképek Induló Szórólap KELLÉKTÁR PARTNEREK KAPCSOLAT Elérhetőségünk