• HÍREK
  • Archívum
• TABELLA
• KLUB
  • NAGY ARCok
  • Klubtõrténet
  • Vezetőség
  • Pályánk
  • Pályabeosztás
  • Mérkőzésrend
  • Edzésrend
• CSAPAT
  • Játékosok
• PROGRAMOK
• AJÁNDÉKBOLT
• GALÉRIA
  • Csapatképek
  • Események
  • Mozgóképek
• LETÖLTÉSEK
  • Háttérképek
  • Induló
  • Szórólap
  • KELLÉKTÁR
• PARTNEREK
• KAPCSOLAT
  • Elérhetőségünk

„NAGY ARCOK” rovatunkban
Beszélgetés Többszörös Házi Gólkirályunkkal:
ROZVADSZKY TIBORRAL
alias
„DANIVAL”


Közeledve a Danival megbeszélt találkozóra, azon gondolkodom, több mint 15 éve biztosan ismerjük egymást, mégis mennyi mindent nem tudok az általam igen tisztelt csapattársamról.

Rozvadszky Tibor 1971.07.08 - án született. Beceneve: DANI. Csapatunknak 1996 októbere óta tagja. A labdarúgó pályafutását elég későn kezdte, utánpótláskorú éveiben tornázott. Házi értékelésünk szerint kétszer választották a felnőtt csapatból az év játékosának. Többször volt házi gólkirály. Ha csak az utolsó három évet nézzük:

          - 2009/2010 BLSZ III.o. 2sz. csop. 16 gól, ezzel 4. helyezett a bajnoki góllövő listán;
          - 2010/2011 BLSZ III.o.2sz.csop. 24 gól ( 22 mérkőzésen), ezzel 3. hely a bajnoki góllövő listán;
          - 2011/2012 BLSZ II.o.1sz.csop. 16 gól, ezzel 6 - 7. helyezett a bajnoki góllövő listán.

Több mint 300 lejátszott bajnoki, és számtalan edző - és kupamérkőzésen volt oszlopos tagja az ÚJPESTI HALADÁS FC csapatának. Eredményei önmagukért beszélnek!

Míg ezeket összefoglalom, meg is érkeztem a telefonon egyeztetett találkozóra. Munkahelyi elfoglaltsága miatt a munkahelyén, az újpesti piacon ültünk le beszélgetni, így rövid üdvözlés után rögtön a tárgyra tértünk.

TGY: Bár kissé ciki, de meg kell kérdeznem, több mint 15 éves közös sportpályafutásunk ellenére nem tudom, hogyan lettél Tibiből Dani?

DANI: Szegény édesanyám ragasztotta rám. Három éves koromban kicsi és alacsony voltam, ezért mindig azt mondta: „ ...Dugó Dani... ” Így lettem Dani.

TGY: Azóta ezt büszkén viseled. Így ismer Mindenki. Lassan a mezeden a „ 8 ” - as szám fölé ezt a nevet kéne írni.

DANI: Amikor a Halihoz kerültem a „ 8 ” - as mezt kaptam meg. Megtiszteltetés számomra, azóta is a „ 8 ” - as mezt viselni. Amióta megkaptam a „ 8 ” - as körül forog minden számomra.

TGY: Mi az, amit fontosnak tartasz magadról elmondani azoknak, akik nem ismernek annyira? Így is kérhetném, ismertesd meg velünk Rozvadszky Danit!

DANI: Sosem voltam hivalkodó ember. Nem szerettem, és a mai napig nem szeretem fényezni magam. Hétköznapi munkásember vagyok. Dolgozok, és imádok futballozni. Bár az orvosok elmondása szerint már réges - régen be kellett volna fejeznem a játékot. Két térdszalag operáció, és egy szívműtétet követően. ( ...ekkor megszakítjuk a beszélgetésünket, hiszen hétköznap van, munkaidő. Zajlik az élet a piacon. Dani intézkedik, a vásárlók nagy része amint meglátja játékosunkat, azonnal odaköszön. De sok esetben idejönnek beszélgetni. Pár jó szó, és mennek tovább... ).
Hol is hagytuk abba?

TGY: Pont az orvosi véleményeknél, és a sérüléseknél.

DANI: A két térdszalag operációból is hamar felépültem. Magasabb osztályokban szereplő csapatokban futballozó játékosok esetében, komoly orvosi háttérrel (eszközt, és személyzetet beleértve) hét hónapot jósolnak az orvosok a teljes felépülésre. Én az első műtétemet követően négy és fél hónap múlva már bajnoki mérkőzést játszottam. Egy rutinellenőrzés során szívpitvar zörejt diagnosztizáltak. Öt évig játszottam úgy, hogy bármikor összeeshettem volna a pályán. A szívműtét komolyságáról csak annyit, hogy az orvosok elmondása szerint, fél-, egyórás műtét az általános. Én három és fél órát feküdtem a műtőasztalon, és nem sokon múlott, hogy kapjak egy szívritmus szabályzót. A műtét közben derült ki ugyanis, hogy a pitvarprobléma mellett, mindkét kamrában is volt probléma, melybe utólag tudtam meg, sokan bele is haltak már. Én itt vagyok és hajtok a csapatért. Kedden volt a műtétem, orvosi engedéllyel vasárnap már játszottam is az edzőmérkőzésen. Azóta semmi gondom nincs. Úgy érzem, még a teljesítményem is jobb, hiszen ha jobban belegondolunk, a szív igencsak befolyásolja a teljesítményt.(Beszélgetésünk, újabb ismerős megjelenésével megint csak egy kis időre megszakad. Üdvözlés, néhány vicces megjegyzés és folytatjuk tovább...)

TGY: Fontos dolgok magadról.

DANI: ... Igen. Utálok veszíteni. Mindig minden körülmények között nyerni szeretek! Teljesen mindegy, ki az ellenfél. Soha nem gondolom, hogy az „ X ” az jó eredmény! Soha nem ugráltam egyik helyről a másikra. Huszonkettő éve itt dolgozom az újpesti piacon. Az első nagypályás csapat az életemben az ÚJPESTI HALADÁS FC. Előtte nem fociztam nagypályán sehol. Tornáztam, majd később jégkorongoztam, mindkettő sportágat az UTE csapatában. Az első futballélményem itt az ÚJPESTI HALADÁS Football Club - ban volt. Valószínűleg ezért van, hogy nem ugrálok egyik csapatból a másikba. Annak ellenére, hogy több megkeresésem volt az elmúlt időszakban magasabb osztályban szereplő csapatok részéről. De a jó társaság, a jól megszokott közeg, a barátok közelsége és társasága fontosabb számomra, minthogy egy magasabb osztályban szereplő csapatban folytassam pályafutásomat.

TGY: Nem is gondolkodtál el a dolgon?

DANI: Nem mondom, hogy nem gondolkodtam el, hiszen jobb csapatban játszhatnék, magasabb célokért. Ezek mind amellett szólnak, hogy menjek. Céltudatos, törekvő, győzni akaró ember vagyok. Mégis számomra többet jelent: barátság; jó társaság; clubhűség!

TGY: A Haladás előtti időszakról, sportpályafutásodról lehet - e kicsit többet megtudni?

DANI: Tizennégy éves koromig az UTE csapatában tornáztam. Az egyik utolsó versenyemen - ha nem is gyűrűn, de néhány más szeren - megvertem Csollány Szilvesztert, aki olimpiai bajnok lett gyűrűn. Ennek ellenére tizennégy éves koromban anyukám akaratára abba kellett hagynom a tornát. Tanulnom, szakmát tanulnom kellett.

TGY: Amikor Szilveszter olimpiai bajnok lett, nem gondoltad - vagy azóta nem gondolsz néha arra, hogy akár a Te tiszteletedre is felszólalhatott volna a magyar himnusz?

DANI: Van, amikor eszembe jut. Hazudnék magamnak is, ha nem sajnálnám. Nagyon büszke vagyok, hogy kortársa és versenyzőtársa lehettem az olimpiai bajnoknak. Csak gratulálni tudok neki! Anyukámra nem haragszom, hiszen az akkori felfogásnak, gondolkodásnak megfelelően biztos jövőt akart nekem. Azt akarta, hogy tanuljak, és legyen egy szakmám. A megtanult szakmámban egy napot dolgoztam. Lehet, jobb lett volna, ha tornázom, de Mi, akik versenyszerűen sportolunk, tudjuk csak igazán, hogy mennyire bizonytalan a sportoló élete. Abban a világban még a szülői akarat érvényesült. Tanulni, szakmát szerezni, dolgozni, és utána lehet sportolni.

TGY: A versenysportolóink igazán soha nem voltak megbecsülve. Először nagy eredményeket kellett elérni, hogy utána foglalkozzanak az emberrel. És ez még mindig nem jelentette a megbecsülést. Ez ma is így van.

DANI: Biztosabbnak tűnt a szülői elgondolás. A torna után kb. két év kihagyást követően mentem jégkorongozni.(...újabb munka, így újabb pihenő számomra. Dani szervezkedik, intézkedik, majd folytatjuk a beszélgetésünket...) Lejártam a Megyeri útra. Jégkorongmérkőzéseken voltam rendező tíz évig. Közben kettő évig jégkorongoztam az UTE csapatában. De igazán nem fogott meg ez a sportág. Egyrészt, a felszerelés hiányosságából adódó sérülésveszély miatt. Kemény sportnak tartottam. 1988 - 89 környékén volt ez. A 90 - es évek végén megszületett a fiam. Akkor nem sportoltam versenyszerűen semmit. Csak a hobby- és bulifoci a haverokkal.

TGY: Megütötte a fülemet, hogy kemény és sérülésveszélyes sportnak tartottad a jégkorongot. Bár a focis pályafutásodról még nem nagyon beszéltél, én mégis elébe mennék egy gondolat erejéig. Én olyan játékosnak tartalak, akinek a pályán cseppnyi veszélyérzete sincs. Minden csínybe belemész, nincs elvesztett szituáció, hajtasz a pályán is. Hogy is van ez?

DANI: Lehet, hogy csak annyi az egész, hogy amikor jégkorongoztamm akkor még fiatalabb voltam. A fiatalság bolondság - bohóság szlogenek ellenére számtalan helyzetben éreztem, hogy ez nem az én sportágam. Egy - egy palánkra kerülés után - a már említett felszerelés hiányosságai miatt - megnőtt a sérülés veszélye. Fájt itt is - ott is. Hiszen pont olyan testrészek nem voltak védve az ilyen ütközések során, melyek a leginkább sérülésveszélyesebbek. Nem éreztem magam olyan tehetségesnek. Hiszen ne feledjük, előtte azért olyan sportágban voltam, ahol versenyeket nyertem. A foci az más. Későbbi sérüléseim ellenére - azokat követően - sem gondoltam, és nem is gondolok a veszélyre. Győzni akarok! Nem féltem magamat. Nem gondolok mérkőzések közben a sérülésre, nem foglalkozok ez idő alatt azzal, hogy esetleges sérüléssel az állásomat, a munkámat, a megélhetésemet kockáztatom. A futball szeretete, fanatizmusa, a győzni akarás éltet!

TGY: És eljutottunk a focihoz, és egyben a HALIHOZ!

DANI: Azidőtájt történt, hogy a hétvégéken vagy szabadidőmben a haverokkal fociztunk a téren, vagy egy - egy alkalommal termet béreltünk éppen. Kovács Attila szólt - aki alapító tagja volt az ÚJPESTI HALADÁS FC - nek, hogy nézzek le egy edzésre, próbálkozzak meg a focival nagypályán. Attilának ekkor volt egy súlyos térdsérülése, amely után sajnos abba is kellett hagynia a versenysportot. A labdarúgásban nagypályás csapatoknál fontos, hogy minél nagyobb létszámú legyen a keret, amelyből 11 kezdő játékost, és a mérkőzés szabályainak megfelelő létszámú cserejátékost tudjon kijelölni a csapat edzője. Az első edzésen rögtön megfogott, hogy mekkorát lőnek a focisták. Megfogott a jó társaság. Feltűnt egy kitűnő játékos, Csokonyai Árpád. Nagyon tetszett a játéka. Barátok lettünk, azóta is tart a barátságunk. Azt gondoltam én ekkorát soha nem tudok lőni, mint Ő. Ez volt az első nagypályás futball élményem. Le akartam járni minden edzésre. Részese akartam lenni, ennek az új élménynek. Része akartam lenni ennek a csapatnak, közösségnek. Megkaptam a „ 8 ” - as mezt, azóta is büszkén viselem. Immár tizenhat éve.

TGY: Még visszakanyarodva az Újpesti Haladást megelőző évekre, van - e valami, amit fontosnak tartasz sportpályafutásoddal kapcsolatosan elmondani?

DANI: A torna befejezése után, volt egy lehetőségem kimenni egy olasz artista csoporttal egy dél - amerikai turnéra. Voltam is próbán, edzésen a Fővárosi Nagycirkuszban. Fölmentem a trapézra, csináltam, amit mondtak. Tetszett is a dolog. Egy probléma volt csak. Sajnos a végső egyeztetés során derült ki, a csoport kiutazó tagjainak tizenhat év fölött kellett lennie. Még szülői beleegyezés esetén sem tehettek kivételt a szervezők. Én csak tizennégy éves voltam ekkor. Kis dolgon múlott csak, ha sikerül talán másként alakul az életem. Sportpályafutásomat összefoglalva: torna, jégkorong és a foci!

TGY: Az eddig elmesélt élettörténeted alapján kiderül, hogy a nagypályás játékod a felnőtt csapatban kezdődött. Előképzettséged labdarúgás szakágban nem volt, mégis az évek során bizonyítottad, hogy nélküled szinte nem kezdődhet Hali mérkőzés. Többször lettél házi gólkirály.

DANI: Igen. Semmilyen focista előképzettségem nincs. A grundfociból, baráti társaság által jelzett hobby focista voltam. Amint a csapathoz kerültem, olyan élményben volt részem, amely azóta is rendkívül inspirál, hogy minél többször lehessek részese ennek az érzésnek. Befogadó vagyok. Ha valaki elmagyaráz valamit, hogy mit miért csináljak így - vagy úgy, elfogadom, és megfogadom a tanácsot, szakvéleményt. Tudom, hogy jót akar. Főleg, ha olyan, akiről tudom, hogy végigcsinálta ezt a pályát kisgyerekkora óta, és ugyanolyan fanatizmussal áll hozzá imádott sportágunkhoz.

TGY: Az utóbbi időkben valóban látszik a munkád, edzéseid, befogadóképességed eredménye. Nem csak gólokat rúgsz, de az idei bajnokságban is sokszor előfordult, hogy kiszolgáltad a nálad fiatalabb játékosokat is, ha azok előnyösebb mérkőzési szituációban voltak. Milyen a kapcsolatod a fiatalabb játékosokkal? Azért is kérdezem, mert a Halira abszolút jellemző - amióta utánpótlással foglalkozunk, hogy szinte folyamatosan szerepelnek ifi korú játékosok a felnőtt csapatban.

DANI: Úgy gondolom, és érzem is, hogy jó. Talán ez a munkámmal kapcsolatos is. Hiszen a mindennapi munkám során más - és más emberekkel kommunikálok. Idegenekkel - ismerősökkel, fiatalabbakkal - idősebbekkel egyaránt. Egész nap beszélgetek emberekkel, kollégákkal. Ez nagyon nagy segítség, hogy szinte mindenkivel megtaláljam a megfelelő hangnemet. Úgy érzem, soha senkit nem bántottam. Olyan volt már, hogy egy - egy meccs közben feszültebben szóltam, vagy megjegyeztem a társaim egyikének bizonyos dolgokat, eseteket, helyzeteket. De soha egyetlen fiatalt sem bántottam meg, hiszen tudom, hogy nekik még kell idő, hogy belerázódjanak ebbe a játékba. Egy picike rutint kell szerezniük. Próbálom segíteni őket. Nem csak a fiatalokkal jó a kapcsolatom. Ha jobban végiggondolom - természetesen a mérkőzési szituációkat leszámítva - egyetlen vitám sem volt játékostársaimmal. Bár egyszer Ivancsó Dávidra rákiabáltam, mert szerintem adott helyzetben túlcselezte magát, passzolnia kellett volna. Ezen az egy eseten kívül nem emlékszem, hogy fiatalabb játékosra rákiabáltam volna.

TGY: A mérkőzési szituációban egy sportolónak tudnia kell ezt helyretenni, és nem szabad arra gondolni, hogy ez a kiabálás, vagy magasabb hangszint az utálat jele. Tudni kell, hogy ez a pillanatnyi mérkőzéshelyzetnek szólt, és semmi ellenségeskedés nincs benne.

DANI: Én ezt akkor tisztába is tettem, megbeszéltük. Vannak helyzetek, amikor rögtön le kell reagálni bizonyos dolgokat, ebből építkezhetünk, fejlődhetünk a következő helyzetre. Lám, pár mérkőzéssel később Dávid fantasztikus labdájának köszönhetően csapatunk gólt rúgott!

TGY: Biztos vagyok benne, hogy egy jó játékos helyre tudja tenni magában ezeket a dolgokat. Én úgy gondolom, ezekre a helyzetekre inkább a szülők és kívülállók érzékenyebbek, akik legtöbbször soha nem voltak hasonló helyzetekben, versenyszerűen soha nem sportoltak. Nem ismerik azt a bizonyos öltözői hangulatot.

DANI: A fiatalabbak között is van néha nézeteltérés, de jó látni rajtuk, hogy amint vége a mérkőzésnek, már újra megy az ugratás, bolondozás közöttük.

TGY: Idősebb játékosok beleszólnak ezekbe a vitákba?

DANI: Nem szoktam, és nem is hiszem, hogy bele kell szólni. Természetesen, ha élesebbre fordulna a helyzet, akkor reagálnunk kell. De, ezeket oldják meg maguk között, ha lehetséges.

TGY: Sok fiatal kap játéklehetőséget a felnőtt csapatban. Kinek adnád szívesen az általad igen - igen szeretett és megbecsült „ 8 ” - as mezt?

DANI: Amíg én ebben a csapatban játszom, és azt mondják, szükség van rám, és én is ezt érzem, megmondom őszintén, senkinek nem adnám oda a mezem. Hozzám nőtt a „ 8 ” - as mez. Ez az életem. Tisztelettel hordom, és viselem minden mérkőzésen. Sérüléseim miatt olykor más csapattársam játszott szeretett mezemben. Mondtam is neki: ” ... Becsüld meg ezt a nyolcas mezt, mert nem a darazsak hordták össze!... ”

TGY: Mégis, nagyon érdekelne, hiszen bent a pályáról csapattársként más figyelni a fiatalokra. Kiket tudnál kiemelni közülük?

DANI: Természetesen vannak tehetséges, ügyes fiatalok. Elsődlegesen - csatár vagyok ezért - a kis Almát tudnám kiemelni, vagy a Pósa Danit. Dani sokszor valamely szélső középpályás poszton játszik, nagyon gyors, ezt a képességét, ha kihasználja, sok gólt szerezhet még. Nem utolsó sorban Ivancsó Dávidot is meg kell említenem, bár tudjuk, kiváló játékosunk a nyártól Portugáliában folytatja, reméljük eredményes és sikeres pályafutását. Ő hármójuknak idővel szívesen odaadnám a „ 8 ” - as mezt. Ki kell még emelnem egy játékost a fiatalok közül, aki viszont védő. Szigedi Bence. Ő igazán alázattal van a futball iránt. Remélem Ő is elér valamit a sportpályafutása alatt. Minden megmozdulásán látszik, hogy komolyan veszi a futballt, a lehető legjobb megoldásokra törekszik szinte minden esetben.

TGY: A játékod igazi üzenet a fiataloknak, úgy érzem az alázat a futball iránt. A küzdeni akarás, a győzelemre törekvés és az új és újabb dolgok befogadása az eredmény érdekében.

DANI: Ha pályára lépek, győzni akarok! Nem félek, és nem gondolok sérülésre, „ X ” - re, vagy vereségre. Küzdök, harcolok - brusztolok, csak a győzelemre gondolok. Imádom ezt a játékot. Ugyanakkor a sérülésemből való minél előbbi felépülésemben is ez segített. Én a műtéteim után a játékra gondoltam. Én játszani akartam!

TGY: Mi sem bizonyítja jobban, hogy felépültél, mint a játékod. Te nem csak, hogy felépültél, de hosszú ideje a csapat házi gólkirálya vagy. Ha csak az utolsó három évet nézzük: 16, 24 ( 22 mérkőzésen), 16 góllal. A BLSZ mindenkori bajnoki góllövőlistáin a 3 - 6. hely között voltál ezekkel a teljesítményekkel. Ha azt nézzük, ez bajnokságonként 200 - 250 játékost jelent az összcsapat létszámot tekintve, akkor ez még jobban fényezi a csillagodat. Természetesen ez egy csapatjáték, és nem a legfontosabb dolog, hogy ki rúgja a gólt, de azért szeretett sportágunk sajátossága, hogy ezt a játékot gólra játsszák.

DANI: Az igazán jó csatárt a góljai és góljainak száma minősíti!

TGY: Elmondtad, hogy nagyon jól érzed magad itt a Haliban, nagyon jó a társaság, nagyon jó a közösség. Imádod a focit, a „ 8 ” - as mezt, a Halit. Hűséges vagy a clubodhoz. Van - e valami tüske azért benned a Halival kapcsolatosan? Van - e valami, amire azért jobban oda kéne figyelni a Hali szervezőinek, vezetőinek?

DANI: Nekem egyetlen fájdalmam van a Haladással szemben. Ezt valószínűleg tudod, vagy hallottál már róla. Tavaly érintett a legrosszabbul a dolog, az idén meg megint csak megerősített lett az érzés bennem. Az előző évben 22 mérkőzésen rúgtam 24 gólt. Harmadik lettem a bajnoki góllövő listán. A házi góllövő listán magasan az első. Az idei évben 16 góllal a 6 - 7. helyen végeztem a bajnoki góllövő listán, a házi góllövő listán megint csak magasan nyertem. Az év legjobb játékosa teljesen megérdemelten a csapaton belüli értékelés alapján az idén Szigedi Bence lett, tavaly Németh Sanyi. Mindkét csapattársamra nagyon büszke vagyok, és a döntéssel maximálisan egyetértek mindkét esetben. De, ha van egy ilyen díj - amelyet megjegyzem, én is elnyertem kétszer is már az évek során, és amelyekre nagyon büszke is vagyok, mind a mai napig - akkor úgy gondolom, néhány legalább jó szót az aktuális házi gólkirály is megérdemelt volna. Természetesen nagyon jól esik, számomra, hogy sokat játszom, de úgy érzem, ezért tettem is, és teszek is eleget a pályán és az edzéseken. Tudom, vannak, akik azt mondják, azért nem szabad kiemelni a góllövőket, mert akkor lesznek olyan játékosok, akik csak a gólrúgásra összpontosítanak majd, mert ők akarnak gólkirályok lenni.

TGY: Azért van az edző, hogy az ilyen helyzetekben rendet rakjon a fejekben.

DANI: Abszolút nem érdekel, hogy ki a gólkirály. Ha a másik játékos jobb helyzetben van, biztosan adott helyzetben továbbadom a labdát. Én örülök annak is, ha más lesz a gólkirály. Csak azt gondolom, némi elismerést, néhány jó szót megérdemel ez a játékos. Nagyon el voltam tavaly keseredve. Akkor úgy gondoltam - éppen akkor jutottunk a BLSZ II. osztályba, hogy én már jobb teljesítményre nem vagyok képes. Szerencsére legjobb barátaim és csapattársaim - Csoki és Alma - agitáltak és erősítettek, hogy folytassam tovább a játékot. A legjobbkor tudtam edzőmmel, Zeke Ákossal beszélni a folytatásról. Biztosított, hogy én a magasabb osztályban is hasznos tagja leszek a csapatnak, és ugyanúgy rúgom majd a gólokat. Elismerő szavai nagyon sokat jelentettek. És megcsináltam, 16 gól az idei bajnokságban. A csapaton belül a következő játékos 6 gólt rúgott. A bajnoki góllövő listán a 6 - 7. helyen végeztem. Csak olyan csapatok játékosai előztek meg, akik a bajnoki tabellán jóval előttünk végeztek. Aztán jött az idei évadzáró. Megint csak semmilyen elismerés. Még csak néhány szóval sem lettem megemlítve. Hogy lesz - e bármi ezek után, ami inspirál a jövő bajnokságra?! Nagy - és komoly kérdés.

TGY: Én remélem ez a cikk biztosan. Bár cikknek, vagy interjúnak nem merem nevezni, mert nem vagyok újságíró. De egy biztos. Nagyon tisztellek, és nagyon tisztelem a hozzád hasonló játékostársaimat. Mindenkit, aki munka, vagy tanulás mellett saját erőből áldoz a kedvenc hobbyjának, fanatizmusának. Ezzel a most induló - remélem, sorozattal - ezek az emberek előtt szeretnék tisztelegni. A fiatalabb játékosoknak a játék iránti áldozatod, küzdésed, fanatizmusod, győzni akarásod, a sportág iránti szereteted példa kell, hogy legyen. Amit említettél, az edződ és vezetők is ezt biztosan látják, és egészen biztos vagyok benne, hogy ennek is szól, hogy annyit játszatnak téged, kezdőként számítanak rád.

DANI: Köszönöm ezt is természetesen, de tudod te is, néhány jó szó, és az ember negyvenegy évesen is felszántja a pályát.

TGY: Itt jegyzem meg a mérkőzéseken fiatalosan mozogsz, letagadhatsz jó néhány évet, de amikor a meszes porral felvonalazott oldalvonalon átlépsz, és elhagyod a pályát, bizony látom a negyvenegy éves Danit.

DANI: Ez így van. Az izmokat és a csontokat nem lehet becsapni. De bízom benne, hogy a jövőben is mindent el tudok követni, hogy minél tovább értékes, és hasznos játékosa legyek a Halinak. Hetente egy edzésen mindig ott vagyok, egy hétközi öregfiúk - mérkőzésen játszom, és a hétvégi bajnoki mérkőzésen mindig lehet rám számítani a Haladásban. Úgy érzem, negyvenegy éves játékostól ez elég kell, hogy legyen. Amíg hasznára vagyok a csapatnak, addig játszani akarok. Amint, úgy érzem, hogy már nem így van, abbahagyom a játékot. Jelenleg még érzek magamban annyi erőt, akaratot, hogy hétről - hétre rendelkezésre álljak, és hasznára legyek a Halinak. Munka után, vagy utazásból hazaérkezve nincs akadálya, hogy focizzak. Előfordult már, hogy Barcelonából hajnalban hazaérkeztem, és aznap délután már játszottam is a csapatomban. Sőt, két gólt rúgtam is!

TGY: Említetted, hogy az egyik hétközi edzés helyett öregfiúk mérkőzéseken játszol. Erről megtudhatunk néhány szót?

DANI: Jelenleg az Újpesti Törekvés öregfiúk - csapatában játszom. Nagyon jó közösségben vagyok ott is. Öregfiúk szinten is több megkeresésem volt, más csapatoktól, magasabb osztályokból. Én elmondtam többször is - legjobban tisztelt csapattársamnak, Almási Gábornak is - csak egy esetben váltok a Törekvésből, ha az Újpesti Haladás megalapítja a már valóban ÚJPESTI HALADÁS FC ÖREGFIÚK csapatát.

TGY: Mint tudja az amatőr fociban járatos személyek többsége, hogy jelenleg is van Újpesti Haladás FC Öregfiúk és Old Boys csapat. A versenykiírás szigorúsága miatt ezeknek az igazán különálló csapatoknak megadtuk a névhasználatot. Nem volt rossz döntés, mert idén is mindkét csapat megnyerte a maga bajnokságát. Ezúton is szeretnék gratulálni a bajnoki cím megszerzéséhez valamennyi korosztályunk nevében.

DANI: Számomra evidens, ha valaki játszik egy sportegyesület felnőtt csapatában, és korban megfelel az öregfiúk bajnokság versenykiírásának, akkor abban a csapatban játsszon. Mivel az említett csapat tulajdonképpen csak név szerint a mi clubunk csapata, így kerültem a Törekvés öregfiúk csapatába. Nagyon szeretnénk már, ha összehozhatnánk a valódi Hali öregfiúk csapatát. Régi játszótársak, csapattársak összefogásával remélem, minél előbb összejön, és együtt játszhatunk újra hétfőről - hétfőre rendszeresen.

TGY: Család és Hobbyról még nem esett szó!

DANI: Családról sokat nem szeretnék beszélni. Szüleim már nincsenek köztünk sajnos. Van egy nővérem, és egy öcsém. Van egy fiam, aki már húszon túli életkorú. Tündéri barátnőmmel élek, gyerek project nincs. Tudja, hogy számomra a futball az életem, szabadidős programjainkat a focihoz alakítjuk. Soha egyetlen összetűzésem nem volt a fociedzés vagy mérkőzés miatt. Őt szeretem, és a foci az életem, vagy a focit szeretem, és Ő az életem?! Hobbym a focin kívül nincsen, nagyon szeretek jókat bulizni barátaimmal, csapattársaimmal. Ilyenkor minden megengedett!

TGY: Beszélgetésünk vége felé, és egyben életkorodból adódóan felvetődik az edzősködés. Tudom, hogy edzősködtél az Újpesti Haladásnál az akkori legkisebb korosztályos csapatunknál. Lesz - e folytatás?

DANI: Úgy gondolom, felelősségteljesen nem. Nincs időm rá. Szívesen besegítek, ha valaki úgy gondolja, hogy tudok segíteni néhány mérkőzési szituáció bemutatásában, gyakorlásában. De nem merném bevállalni, hogy minden edzésen ott legyek, mert nem látom ezt biztosítottnak a munkám miatt. Ezért is lett annak idején vége. Nem akarom a gyerekeket átverni. Várnak, aztán nem vagyok ott. Szerettem nagyon gyerekekkel foglalkozni, de egyszerűen nem tudom összeegyeztetni. Van még egy dolog. Nagyon fontosnak tartom a szakmai felkészültséget. Szakmai végzettségem - edzői képesítés - nincsen. Ez szerintem legalább olyan fontos az utánpótláskorú labdarúgók képzésében, mint az ösztönös dolgok, a pályán játék közben megszerzett rutin átadása.

TGY: Azoknak, akik nem ismerik a HALIT, ajánlanád - e, és ha igen, akkor hogyan, és miért ajánlanád csapatunkat?!

DANI: Tizenhat éve játszok itt, nyugodt szívvel ajánlhatom, és ajánlom is mindenkinek. Azzal a felvezetéssel, hogy tényleg egy baráti társaság - és csupa nagybetűvel - JÓ TÁRSASÁG, JÓ KÖZÖSSÉG van együtt. Játékosok, vezetőség és edzői kar. Természetesen, akiknek ilyen szinten - és nem NB I vagy II - vannak elképzelései, azoknak csak ajánlani tudom. Keresse meg a Halit, jöjjön az Újpesti Haladás FC csapatába focizni. Mindenkinek, aki most kezd, vagy már focizott valahol, de nem találta a helyét. Nekem rossz tapasztalatom nincs!

TGY: Köszönöm, hogy időt szakítottál rám, és beszélgettünk. Remélem, még sokszor tapsolhatunk egy - egy gólodnak, vagy gólpasszodnak, jó megoldásaidnak.

Elbúcsúzásunk után tele voltam energiával. Bár magamat is agilis embernek gondolom, és bár más poszton játszottunk, de azonos, vagy hasonló kvalitásokkal rendelkeztünk - a góllövést leszámítva, mert az nekem nem igazán ment, bár nem is volt feladatom - de hihetetlen energiái vannak egykori játékostársamnak. Jó volt megismerni jobban, szavaiból, a játékhoz való hozzáállásából mindannyian meríthetünk. Én is azt veszem észre, ahogy távolodom beszélgetésünk helyétől - azon gondolkozom - újra kezdek focizni. De még mielőtt egykori csapattársaimat megijeszteném, én már évekkel ezelőtt abbahagytam, nem kezdem újra. De játéka, és a foci iránti alázata, a játékhoz való hozzáállása igazi példa a mai ifjúságnak. Annyiszor hangzik el mindennapjaink során, főleg a fiatalabbak szájából, „ fáradt vagyok ” ...Ím, itt a példa. Hajnalban kel, napközben dolgozik, késő délután focizik. Hajt, küzd egész életében. Hívják máshová, jobb csapatok. Ő nem megy, a társaság, a barátság fontosabb! Tisztesség és CLUBHŰSÉG! Egy hiányérzetem van. Ezt nem mondtam neki sem, csak most leírom. Az első években számtalan gólja után szaltóval ünnepelte a gólját. Ez volt az Ő gólöröme. Fantasztikus volt. A torna múlt. Nálam 10 pontos gyakorlat volt, plusz a gól! Alig várom a szeptembert, az új bajnokságot, hátha látok még Dani - szaltót, mert Dani - gólt azt biztosan... De ha mégsem, az sem baj - a gól az biztos - nekem 8!!!


visszalép...